Háttér
„Dózsa György a magyar történelem egyik legnegatívabb figurája”
Kicsit divat talán mostanában a történelem rejtélyeiről, vagy tévedéseiről könyvet írni és olvasni, ám mégis érdemes egy pillanatra benézni a könyvek mögé: miből lesz a történelmi tévhit? Bánó Attila 55 meghökkentő eset a magyar történelemből címmel megjelent könyve kapcsán a szerzőt erről is faggattuk.
Ennyire nem vagyunk még mindig tisztában a saját történelmünkkel? Ennyire meg tud lepni bennünket?
Nagyon meg tud lepni. Sok mindent kell áttekinteni és újragondolni. Egyszerűen fogalmazva: az elmúlt évtizedek marxista történelemszemlélete sajnos nagyon sok torzítást hajtott végre ebben a tudományágban. És ebben vannak olyan példák, amelyek egészen meghökkentőek.
Tudna erre mondani néhány példát?
Mondjuk a legeklatánsabbnak a Dózsa Györggyel kapcsolatos ügyet tartom. Dózsa György személyét mindannyian tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben igen magasra helyezte a történelemtudomány és a politika. Elsősorban persze a politika. Mert hiszen látjuk: az országban nincs olyan település, ahol ne lenne Dózsa Györgyről valami elnevezve. Odaemelték a magyar nemzeti nagyok, a hősök mellé és közé, ami hihetetlenül nagy tévedés volt. Szándékos tévedés. Dózsa György ugyanis a magyar történelem egyik legnegatívabb figurája. Ezt a tények és az adatok alapján mondhatom. Azok alapján, amelyeket egyszerűen elhallgattak előlünk. Gondolom, hogy ön se tudott arról, hogy Dózsa György fiatal korában közönséges útonálló és rablógyilkos volt. Nem sokan tudnak arról sem, hogy meglehetősen műveletlen ember volt, írni-olvasni egyáltalán nem tudott. Teljesen alkalmatlan volt egy akkora sereg vezetésére, mint amivel megbízták. És nem utolsó sorban szűk látókörű ember volt, aki még azt sem mérte föl, hogy azzal, hogy a saját hazája ellen fordul - mert végül is ezt tette, amikor a nemesség ellen fordult - miközben délen már gyülekezik a fenyegető török sereg, minek teszi ki a saját hazáját? Ráadásul a parasztok nem is akartak felkelést kirobbantani, hiszen ők a keresztes hadba vonultak be, hogy megütközzenek a törökkel. Csupán Dózsa sérelmezte azt, hogy sok helyen a tavaszi mezőgazdasági munkák idején a földbirtokosok egyszerűen nem akarták elengedni a földműveseket, tartva attól, hogy csődbe jut a mezőgazdaság az amúgy is rossz állapotban lévő országban. Ez a belháború hihetetlenül meggyengítette Magyarországot, attól kezdve vált első számú célponttá a törökök számára, ami aztán 12 évvel később a mohácsi vészben csúcsosodott ki.
Miért éppen azt az 55 történelmi eseményt emelte ki, amik végül is bekerültek a könyvbe?
Azt mondhatom, hogy ez részben tudatos, részben véletlen válogatás volt. Amikor ugyanis elkezdek búvárkodni a magyar történelem részleteiben, véletlenszerűen is rábukkanok olyan történetekre, amelyek izgalmasak és érdekesek, és egy kicsit közelebb is hozzák azt a kort, amelyről szólnak. Vannak, amelyeket tudatosan választok. Ilyen volt Dózsa esete is, mert két év múlva lesz az 500-dik évfordulója, és nagyon nem mindegy, hogy odaállítjuk-e Hunyadi János, Szent István, vagy Rákóczi mellé - vagy sorolhatnám a valóban nagy történelmi személyiségeket. Aztán természetesen vannak olyan ismert történetek, mint Zrínyi, a költő és hadvezér vadkannal történt halálesete, amely megint csak egy nagyon rejtélyes és mind a mai napig vitatott história. Azután ott van II. Lajos halála, a Csele patakba fulladás története és annak hitelessége. Ugyanis ez is vitatott. Ha ránézünk a könyv borítójára, azon van egy nagyon szép műtárgy. Sokan nem tudják, hogy ez mi. Ez Árpád-házi Szent Erzsébet fej ereklyetartója, a tetején a német császári koronával. Ez a gyönyörű ötvöstárgy, ami drágakövekkel gazdagon díszített, a Stockholmi Történeti Múzeumé, amelyben több mint 31 millió műtárgyat őriznek. Ebből a 31 millióból ez az első számú beleltározott tárgy. Ilyen nagy becsben tartják. Erről se tudnak sokan. De természetesen ennek a történetét is megírtam. És megírtam olyanokat, hogy miért börtönözték be Dobó Istvánt, az egri hőst élete vége felé. Vagy például, hogy I. Miksa király koronázási ünnepségén hogyan mentette meg az új uralkodó életét gróf Zrínyi Miklós, és milyen módon viszonozta ezt Szigetvárnál 1566-ban, három évvel később I. Miksa.
Említette a hiteles forrásokat, illetve azt, hogy bizonyos források esetében kétségek merülnek fel. Száz, kétszáz, ötszáz, ezer év távlatából mennyire vannak hiteles forrásaink?
Léteznek. Egyrészt ott vannak a levéltári anyagok, és azok a történészek, akik valamikor - különösen a XIX. század második felében, és a XX. század első felében - azokat a hatalmas alapműveket írták, amelyekből ma is dolgoznak a történészek. Ezek a történészek szinte minden esetben a levéltári forrásokra építve dolgoztak. Természetesen az egy jó kérdés, hogy egy levéltári anyag, egy dokumentum, az vajon hiteles-e, vagy sem? Illetve, hogy az adott korban azon történtek-e torzítások, vagy nem? A torzítás alatt nem is annyira a hamisítást értem, mert azt ki lehet szűrni, inkább arra gondolok, hogy az akkori politikai viszonyoknak megfelelően hogyan kozmetikáztak bizonyos eseményeket. Mert erre ugye rengeteg példa van. Az tény, hogy dolgozni abból lehet, ami van. Én igyekszem azokat a történelmi munkákat használni, amelyeket általában a szakma megbízhatónak és jónak tart. De sokszor kiderül például az is, hogy nagyon nem mindegy, milyen körülmények közt született egy-egy dokumentum. Erre is van példa: Zrínyi halálával kapcsolatban, ahol első számú forrásnak Bethlen Miklós kancellár visszaemlékezését tekintik. Az azonban valahogy nem jött elő soha, hogy ez a forrás, ez az emlékirat a Habsburgok börtönében született. Bethlen Miklóst lecsukták, mert szembefordult a Rákóczi-szabadságharc idején a Habsburgokkal. Ott, a börtönben írta meg az emlékiratait. Na most egy ilyen helyzetben azt írni mondjuk, hogy Zrínyi tragédiájában valamilyen módon benne volt a bécsi udvar keze, biztos, hogy nem lehetett. Akkor ugyanis ez az emlékirat nem éli túl az időket. Nagyon érdekes tehát elemezni ezt az anyagot is, mert ahogyan azt Bethlen Miklós leírta, úgy egészen biztosan nem halhatott meg Zrínyi Miklós.
Domanits András László
Az interjú rövidített változata az InfoRádióban hangzott el.